2008-ban találtam rá arra a mozgásformára, ami  azóta a részemmé és az életemmé vált.

Miért?

Mert rólam szól, mert megtanított jelen lenni és megértettem, hogy a szabadság mennyire fontos számomra. Azt tudtam/éreztem, hogy mozogni egyszerűen kell. A test nem a mozdulatlanságra teremtetett ennyi mozgó alkatrésszel... Az első dolog, ami megfogalmazódott bennem, hogy, ha minden mozog, akkor én sem maradhatok mozdulatlan. Minden nehézségen átsegített, mert mozgásban tartott. Nem engedte, hogy bármibe is beleragadjak. Újabb és újabb felismeréseket adott Magamról, az életemről, a testemről. Ha az agyunk az, ami a testet mozgásban tartja, akkor nekem sokszor a Nia volt az, ami a Lelkemmel ezt tette.

Miért tudta ezt csinálni?

Mert erre lett kitalálva. Carlos és Debbie Rosas rájött arra, hogy az edzés önmagában nem elég. Akár elég is lehetne, hiszen felszabadító, jobb érzés utána, de mivel nincsen mögötte tudatosság, csak pillanatnyi sikereket hoz. Éppen akkor (jobb esetben) jól érzed Magad, meg utána, amikor sajog mindened. De mi lesz később?
Észrevették, hogy ennél többre van szükség, így lett a Nia holisztikus fitness program. Milyen szép szókapcsolat... Miért ne fejleszthetné egy edzésprogram a testen kívül a szellemet és a lelket is? Aztán megcsinálták. Hála és köszönet érte, megszületett a Nia, amiben összegyúrtak mindent, amire szükségünk van: benne van a tánc, mint örömforrás, a harcművészeti technikák, mint erőforrás és a gyógyító technikák, mint a tudatosság forrásai. Test, lélek, szellem és még sok-sok hármasság, ami stabilitást ad. Feltérképezték és leképzeték azokat a nagyon egyszerű és követhető mozdulatokat, ami lefedi a redszert, ami összeállt bennük - így született meg az 52 alapmozdulat, amiből az órák és az Általuk kreált rutinok felépülnek. Annyira egyszerű, hogy mindenki követhesse és éppen annyira összetett, hogy az agyféltekéket és idegpályákat is trenírozza. Egyszerűen tökéletes..

Ha szeretnél infókat a Niáról még, ajálnom a MiaNia c. blogomat is, amit akkor írtam, mikor annyira mélyen akartam elmerülni az egészben, amennyire csak lehet... Már az életem része, és remélem hamarosan a Tiédet is megszínesíti! Szívből kívánom, hogy legyen benne legalább annyi örömöd, mint amennyit én kaptam általa.