“A kezdet kezdetén fölfedeztem, hogy amikor táncolok, kutatom a személyiségemet. Nem tud velem lépést tartani.. Nincs ritmusérzéke, mert olyan, mint a kizárólag bizonyos mozgásmintákra programozott robot. Amikor táncolok, szabaddá válok. Saját lepéseimet megalkotva, átadom lelkemet a ritmusnak. …. kitágítom tudásom határait: oda megyek, ahol soha nem jártam.” /Gabrielle Roth/

Tehát a testednek van ritmusérzéke… Mindig jelen van, ezért a legapróbb rezdüléseket is érzékeled. Akár úgy érezheted, hogy egy töredék-másodperccel előbbre jársz… Ezekben az áldott pillanatokban tudod mi lesz a következő lépés, vagy váltasz akkor is, ha nem figyeled a tanárt, aki előtted áll. Ilyenkor érzed meg például egy koncerten, hogy most kell majd az égig ugranod és valóban akkor indul egy újabb hullám a zenében is… Érzed, hogy itt az ideje, érzed, hogy valami érkezik…

A gyakorlások elején mindez kevesebb alkalommal és csak pillanatokra valósul meg, így elkezdünk tudatosan tanulni és még tovább gyakorolni. Ez így van rendjén.
Ezekben az esetekben szeretnénk “megérteni” minden mozdulatot, ilyenkor cincáljuk szét ízeire, ilyenkor tapadunk rá a videóra, vagy a tanárra az órán.
Az agyunk ilyenkor mint a szivacs, szívja magába az impulzusokat. Ettől fejlődünk, ettől nő a magabiztosságunk és ettől enged ki a markából minket az elménk… Zöld utat kapunk a megélésekhez, hiszen biztonságban vagyunk. Ilyenkor tud szabaddá válni a testünk és ilyenkor tudnak bekapcsolni az ösztönök. Így működünk és ez is így van jól.

Mindent lehet csinálni ösztönösen és tudatosan. Amikor a kettő együtt van, az maga a csoda. Ez az életminőség, amire sokan vágyunk. Felszabadító, könnyű, természetes és rendkívül egészséges...